Ötven év, súlyos elhízottság (bőven száz kiló fölött), dohányzás, mozgásszegény életmód, ízületi problémák tömkelege, magas vérnyomás, depresszió, egyszóval ramaty halmazállapot. Ismerős? Én ebben éltem. Éreztem, hogy nem lesz ez így jó, hogy pontosan két út áll előttem: vagy a kanapén jajgatva várom a halált, vagy nem.
Félegyházi Balázs
Márpedig én még élni akarok, méghozzá minőségi életet; élvezni akarom az életem szépségeit minél kevesebb fájdalommal, vagy megküzdeni a nehézségekkel minél több energiával. Tudtam, hogy mozognom kellene, de a gyalogláson kívül ötletem sem volt, hogy mit csinálhatnék, annyira rozzant voltam. Azt is tudtam, hogy a kampánydiéták szóba sem jöhetnek, biztos csőd lenne a vége, mint már annyiszor. Véletlenül akadt meg a szemem egy cikken, amelyben a WuShuang DaoYin kínai gerinctornáról volt szó. Nagyon izgatott lettem, kutakodni kezdtem, hol van ilyen a közelemben. És találtam, itt, Pécelen. Nem töprengtem túl, azonnal belevágtam.
Az első gerinctorna alkalmak
Az első néhány alkalommal csak röhögtem magamon: az irdatlan hasam útban volt, nem bírtam felemelni a lábam, vagy ha mégis, feldőltem. Kb. egy-két ismétlés után úgy éreztem, agyoncsaptak, nem voltam képes egyetlen mozdulatot sem végrehajtani úgy, ahogy Balázs mutatta. A torna végi relaxációkat végigbőgtem. Magamat sirattam, hogy sosem lesz már belőlem röpködő kis tündérke, közben persze megundorodtam magamtól és az önsajnálattól. De az a furcsa, hogy miközben teljesen reménytelennek tűnt kikecmeregni ebből a mély gödörből, valami olyan boldogító jó érzés töltött el a gyakorlatoktól, hogy pillanatok alatt függővé váltam.
Hogy hol tartok most?
Valahol az út harmadánál. Fogytam majd’ harminc kilót, mert a torna keltette boldogság rengeteget segít a táplálkozáskontrollban. Nőtt a mozgástartományom, egyre pontosabban végre tudom hajtani a gyakorlatok mozdulatainak nagy részét, persze még korántsem mindent. De a kezdetektől az az alapélményem, hogy oké, most még nem megy, vagy nem úgy megy, de egy nap képes leszek rá. Mint ahogy képessé váltam olyan dolgokra, amelyekről fél éve még ábrándozni sem mertem. Még mindig duci vagyok, fiatalabb sem leszek, új ízületeim sem nőnek. De mindezt teljesen másképp élem meg: tovább fogok fogyni, teszek a koromra, mert odabent fiatal vagyok, könnyűnek és mozgékonynak érzem magam, a fájdalommal is megbirkózom a tanult mozdulatokkal, vagyis úgy érzem, kinyílt a világ, és kisütött a nap. Rengeteget dolgoztam magamért és végeredményben a családomért.
Talán nem túlzás azt mondani, hogy visszakaptam az életemet. Végtelenül hálás vagyok a lehetőségért, amelyet a gerinctorna nyújt, mint ahogy azért is, hogy vannak emberek, mint Balázs, akik megtanulják és megtanítják, hogyan érezzük jobban magunkat.